Help! Not just anybody!
Help! You know I need someone's help...
Hát ezt is megértünk, ma tartjuk a 11 hónapos évfordulónkat, ami igazából csak a jövő hónapban lesz az igazi. (:
A mai napom olyan jól kezdődött, hogy reméltem, úgy is fejeződik be. So-so.
Hogy is kezdődött? Hát, kérlek alássan, volt ülőhely a buszon, hidd el, ennél még a reggeli kávé adag sem jobb! - Pláne, hogy nem kávézom...
Szóval ültem reggel, egész úton, és még TA sem állt meg mellettem, hogy zargasson a hülyeségével, tehát minden szép és jó volt, jobb nem is lehetett volna.
Magyaron kicsit felment az agyam a vízbe, ami meleg volt. (: Jó, azért annyira nem, csak néha már kicsit zavar a többiek komolytalansága, mert oké, Parti tényleg nem egy Grizzly, de szerintem azért őt is meg lehetne érteni, és figyelni lehetne rá. Bár beszélgettem már többekkel, és vannak, akik tényleg okkal pikkelnek rá, de persze a többség inkább csak játsza magát.
Angolon feleltem. Már miért ne? A tegnapi töri után.. Meséltem? Szerdán rámjött a hasgörcs, egész délután próbáltam életben maradni, megjártam a keresztutam, így semmiből sem készültem másnapra. Töri előtt elfogott az az idegesítő érzés, amikor tudod, hogy valami történni fog veled, ami nem lesz jó. De persze, az éhségem erősebben marta a gyomromat, így nem figyeltem oda rá, és az anyagot sem néztem át, úgy volltam vele, valamit majdcsak tudni fogok, ha esetleg engem szólítana ki... Merthogy miért is ne? Éreztem, ahogy a szívem a torkomban kezd dogobni, de próbáltam teljes nyugalmat és lazaságot erőltetni magamra, mint aki teljesen magabiztos. Vivivel kiműtöttük a székemet a helyéről, és leültem a tanári asztalhoz, miközben eszeveszettül bolyongtam elmém útvesztőiben a pun háborúl társadalmi változásai után - mondanom sem kell: sikertelenül.
Szerencsére Vivi jószíve megmentett, aki végig mondta, hogy mit kéne mondanom. (: Köszi csajszi.
Felelés közben megfordult a fejemben, hogy bébi-panda-szindrómám van, azaz úgy érzem magam, mint egy bébipanda, aki ebben a pillanatban jött a világra, és már állna fel, érzi a mozdulatot, d emég túl gyenge ahhoz, hogy megmozduljon.
Mindegy. Ez csak eszembe jutott.
Aztán meg mindenkitől zsebeltem be az elismeréseket, hogy milyen ügyes voltam, nekik nem ment volna. Aztán felvilágosítottam őket, hogy Vivi érdeme az egész. :)
A hóvirágos ügy is halad, ezen a hétvégén kezdek neki a maradék hatnak - az angol, német, fizika, föci, matek, irodalom illetve nyelvtan mellett, hogy a kémiát ki ne felejtsem, mivel jövőhéten ezek mindegyikéből dolgozat várható... Komolyan mondom, félévkor nem volt ekkkora hajás...^^
Szóval ma... ma meg épp azon gondolkozok angolon, hogy elővegyem-e a Rettentő gyönyörűséget a pad alatt, merthát kész voltam a feladatokkal, mikor meghallottam a minden órán elhangzó mondatot, mely csak a felszólításban változik meg. Ma így hangzott el:
- Okay, Vivien, could you come here? - Certainly.
- How do you say the following words? ...
Persze, hogy a felét nem tudtam, fogalmam sem volt, hogy milyen szavakat vettünk, de mivel netes témánál vagyunk, reméltem, hogy menni fog, de nem egész így jött össze. Mindenesetre... 4/5-öd lett. ^^
Hova ennél jobbat?
Tesi alól gondolkoztam, hogy felmentsem-e magam, női problémákra hivatkozva, de aztán csak nem tettem, ki tudja, Grizzly mikor használja fel ezt ellenem - mert ő erre is képes. >.<
Szóval tesiztem. De még hogy! Életemben először sikerült majdnem úgy teljesítenem a röpiben, ahogy szerettem volna. :) Jó érzés vot, meg utána a jobb kezem is, csuklótól az ujjaim hegyéig, ahogy nem bírtam mozgatni. >.< Valamit valamiért. ^^
Azt a németórát, azt már igazán nem kellett volna, nekem egy napra a hat óra, az tökéletesen megfelel, minek még egy hetedik is? Oké, hogy gimi, de hát... a péntek az péntek, és hiába T.G. I. F., nem lehet minden tökéletes.
Az összes optimizmusomat összeszedve néztem az óra elébe, de a végére mindet felélte a fáradtság, és az "elegem-van-már-mindenből" érzés,a tompa fejfájás, és a barátom karjai közé vágyás.
Mire végre kiszabadultam, és leértem, már kereken kettő óra volt, nekem pedig húsz perc múlva indult a buszom, Janó pedig sehol sem volt. Kihasználva az alkalmat elmentem még wc-re. Kellemest a hasznossal. ^^ Aztán sikerült összefutnom drágaságommal. :P
Csakhogy én teljesen abban a hitben voltam, hogy neki ma amúgy is hét órája van, és azért kell a 2.20-assal mennem, de közben kiderült, hogy nyolc órája lenne, és elmarad az utolsó, ezért van ideje. Reméltem, hogy rám költi azt a kis idejét, de nem, maradtunk a fiúkkal menzán ökörködni. Vagyis, én csak bambultam magamelé, és semmi mást nem akartam, csak ordítani egy jó nagyot, hogy elegem van. Végül elértük a buszt, és jöhettem is hazafelé. Mielőtt felszálltam volna, még átadtam neki az anapi hóvirágot - és végül egy-egy "szeretlek" felszólalással váltunk el.
De még nincs vége. o.O
Jocóval jöttem haza, fűtés mellett ültük, egy négyes mögött. Szép csöndesen beszélgettünk az enapi teendőinkről, mikor egyszercsak felszállt Eszmeralda: most meg volt borotválkozva, így arcát csak rövid borosta takarta, rúzsa vastagon elkenődött, női csízmáján fehér nyomot hagyott a hólé. Igen, Eszmeralda férfi, csak egy kicsit más... Alig tudtuk visszatartani a röhögést, amíg le nem szállt - ami szerencsére viszonylag hamar bekövetkezett. :)
Azóta már itthon vagyok, olvasok, létezek, és próbálok kikapcsolni. :)
