Úgy köszöntem volna el, hogy "Viszlát a jövőhéten"? Szerintem jövő hétvégét akartam írni. :)
Mozgalmas egy hete
m volt, ami azt illeti. Nagy részét most is az olvasás töltötte ki - mi más? - Cassandra Clare Csontvárosába szálltam alá.
Fantasztikus egy könyv volt, nekem nagyon megnyerte a tetszésemet, és nem csak a szerelmi szál volt az, ami imponált nekem. Mikor egyik szünetben elővettem, hogy olvassak, az egyik osztálytársam odajött - akkora Twilight-fan a csaj, mint ide Jeruzsálem - és közölte, hogy ő is hallott már erről a könyvről, de szerinte nincs olyan jó, mint az Alkonyat. Gyorsan rögtönöztem neki egy kiábrándító beszédet, nekem ugyanis sokkal kiforrottabb, kalandokkal telibb volt, nem is beszélve arról, hogy mikor már épp elkezdtem volna megunni a cselekményt, kiderült valami olyasmi, ami miatt megint csak (sajnos) nem tudtam tanulni. A kedvencem az egészből persze a Jace-Clary páros volt, épp ezért kicsit sajnáltam a végét, de ez nem jelenti azt, hogy az utolsó 150 oldalon akár egyszer is mertem volna levegőt venni.
Szerencsére a héten elkerültük a dolgozatokat. ^^
Aztán még más esemény is esett a héten - elkeztem készülni a barátom szülinapjára, aki 16-án fogja betölteni a 18-at. Már karácsony óta strapáltam magam, hogy mit is adjak neki, mert az egyik jó ötletemet már ellőttem akkor, és fogalmam sem volt, mi legyen a következő.
Aztán anyuék még múlthét sz
ombaton elmentek egy buliba, és én is "velük tartottam", ha másban nem, az hajnali kettes lefekvési ideig. Akkor már én is kellően fáradt voltam ahhoz, hogy sok hülyeséget összehordjak, végtére is ennek hála, eszembe jutott egy jó ötlet.
A barátom kedvence a hóvirág, gondoltam csinálok neki 18-at szívószálból meg dekorgumiból. Na igen, de ez még nem minden - ugyanis egészen a szülinapjáig minden nap kapni fog egyet-egyet, valamilyen kis üzenettel, és egy kis ajándékkal. Ehhez persze szereznem kellett egy kulcsot a szekrényéhez, amit egyik haverjának hála, megkaptam, és kezdőthetett a móka.
Na igen, okos ember mikor kezd neki: csütörtök délután, mert akkor már teljességgel meg van győződve, hogy nem lehet csurom zöld szívószálat kapni a boltban, szóval neki kell festenie, mert itthon csak fehér csíkos szívószálak vannak. Ám a végeredmény magáér beszél: majdhogynem megszólalnak a kis hóvirágaim, annyira jól sikerültek.
Ezt nem dicsekvésképp mondom, csak mert nem gondoltam, hogy ennyire jók lesznek. Majd mellékelek róluk egy képet, de az még nem mostanában lesz. :) Majd, ha teljesen készek lesznek.
A mai napom elég sűrű lesz - rendet kéne rakni, tanulnom is ma kell, ráadásul ahét hóvirágot sem ártana befejezni, amiket tegnap elkezdtem, mert mindezekre holnap nem lesz időm, mert vendégek jönnek.... -.-
Nem baj, az élet úgy szép, ha ki van töltve. :D
Ciao.
Jut is eszembe, esett mostanában egy kis havazás. :P
